Saját bevallása szerint lovaglásra született, mégsem beszél magas lóról. Szigetszentmiklósi Sziget Színháza több mint kétezer előadással örvendeztette meg a magyar és a határon túli közönséget. Mit jelent a minőségi szórakoztatás, hogyan lehet a muzsika hangjain keresztül boldogabbá tenni az emberi lelket, és merre repít a pegazus, Pintér Tibortól kérdeztük.

Honfoglalás, Nemzeti Lovas Színház, Nemzeti vágta, II. Rákóczi Ferenc, Mátyás az igazságos… Ebből a felsorolásból is látszik, mennyire otthon érzi magát a magyar témákat feldolgozó szerepekben. Honnan ez az erős magyarság iránti szeretet, illetve a magyarság témáihoz való vonzalom?

Történelmi hőseink, legendáink kultúránk alappillérei. Minden ország büszkélkedhet hősökkel, ahogy mi magyarok is. Azt vettem észre, hogy manapság egyre inkább a hollywoodi legendáknak van nívójuk, az efféle filmek szivárognak be a fiatalság érdeklődési körébe. Ekkor kérdeztem meg magamtól, vajon miért ne lehetne saját történelmi hőseinkről példát venni, miért nem lehet Akhilleusztól, Winnetoutól ellépni a magyar legendák felé, leásni a magyar gyökerekig. Három éve született az elhatározás, miszerint magyar témákhoz, magyar történelmi figurákhoz nyúlok. Mindebben kulcsszerepet játszik az idén általam alapított Nemzeti Lovas Színház. A társulat küldetése ugyanis éppen abban rejlik, hogy az országot járva az előbb említett kultúrát közvetítsük a közönség felé.


Mint említette, 2013 – tól a Nemzeti Lovas színház az ön vezetésével indult útjára. Történt mindez az után, hogy a Komáromi Lovas Színház és a szintén az ön igazgatósága alatt működő Szigetszentmiklósi Sziget Színház 7 év közös munka után megszüntette együttműködését. Miért volt szükség a különválásra, és miben más a 2013 – ban létrehozott Nemzeti Lovas Színház tevékenysége?

Annak ellenére, hogy más társulatok is próbálkoznak Magyarországon lovas színház működtetésével, nyugodtan kijelenthetem, hogy országunkban jelenleg egyetlen olyan lovas színház működik, amely professzionális, színvonalas előadásokat mutat be, ez pedig a miénk. Nem nagyképűség beszél belőlem, mikor ezt mondom. Ifjúsági díjugrató múltam, a hatéves koromtól kezdett versenyszerű lovaglás, a Színművészeti Egyetemen szerzett operett –musical diplomám predesztinál arra, hogy képes legyek egy ilyen volumenű, profi társulattal rendelkező színházat vezetni, a produkciókat pedig sikerre vinni. A különválás azért volt időszerű, mert szükségét éreztem annak, hogy több helyszínen is megmutassa magát a társulat. Nem vagyok túlzottan főváros orientált, tekintve, hogy vidéki fiú vagyok, mégis be kellett látni, hogy Budapest és a nagyvárosok lényegesen nagyobb táptalajt kínálnak a kultúra terjesztéséhez.

Nemzetközi színvonalú, professzionális előadásokat láthat a magyar közönség, de mi a helyzet külfölddel?

Hál’ Istennek egyre több felkérésünk van. Rengeteget turnéztunk és tesszük ezt a mai napig is Németországban illetve Ausztriában. Nyugat – Európát meghódítottuk a Hair című musicallel és a Johann Strauss gálával, de mindez elmondható Sepsiszentgyörgyről, Székelyföldről és a Felvidékről is, ugyanis a határon túli magyarság igencsak nagy igényt tart a produkcióinkra. Biztosak lehetünk benne, hogy pár éven belül Németországban és Nyugat – Európában is megálljuk majd a helyünket.

Nem lenne meglepő, hiszen itthon szinte mindig teltház előtt játszanak.

Az elmúlt tizenhárom éves praxisom alatt nem is nagyon emlékszem, mikor ne lett volna teltházas előadásunk. Nyilván megesik néha, hogy nem fogy el minden jegy, de a tény, hogy az esetek 80 – 90 százalékában teltház előtt játszunk, mindenféleképpen azt bizonyítja, hogy társulatunk képes egyfajta pluszt adni a közönségnek. Hiszem, hogy a néző erőt és hitet merít abból, amit a színpadról közvetítünk felé. Feltöltődik akár egy dinamó. Igyekszünk jobbá tenni az emberek életét. Őszintén hiszem, hogy a muzsika hangjain keresztül lelkeket és életeket tehetünk boldogabbá. A teltház kapcsán hadd dicsekedjek el II. Rákóczi Ferencről szóló lovas produkciónkkal, amelyet június 27­ – én Kisvárdán ötezer ember előtt adtuk elő. Június 29 – én Gödöllőn a XXIII. Magyar szabadság napján a Honfoglalás- A szabadság legyél te magad! című nagyszabású, egyórás rockoperát közel 10 – ­20ezer néző előtt adtuk elő az Experidance, Román Sándor és a Nemzeti Lovas Színház koprodukciójában. Sok a meghívásunk, és előfordul, hogy sajnos nem mindegyiknek tudunk eleget tenni, viszont ügyelünk arra, hogy estéről – estére a tőlünk már megszokott színvonalat és minőséget nyújtsuk. Az elmúlt fél évet őrületes munka jellemezte.  Június 21– én a szigetszentmiklósi Szabadtéri Színpadon mutattuk be a Mátyás királyról szóló nemzeti rockoperát, Mátyás, az igazságos címmel, július első hetében pedig már utazunk is vele Bikalra, a csodálatos Puchner élménybirtokra, amely tökéletes feltételeket biztosít a lovas produkcióhoz. A darab Kinizsi Pál és Mátyás király barátságán keresztül, a fiatalok számára is közérthetően, a róla szóló legendás mesék elemeiből táplálkozva, rendkívül látványos módon mutatja be a történelmi eseményeket negyven lovassal és közel hetven gyalogos szereplővel.

Időközben az Edda is bővítette a repertoárt.

Igen. Gigantikus, utaztatható produkcióról van szó az Edda – A Kör című musical esetében is, amelyet Pataki Attila felkérésére valósított meg a társulat. Megtisztelő feladat, hiszen egy személyben lehetek a darab producere, rendezője és főszereplője is. A negyvenszereplős előadást ősztől visszük turnéra, szeptember 21 – én a SYMA Rendezvényközpontban láthatja majd a közönség.

A Lovas Színház képzett, fiatal lovas színészekkel dolgozik, ez pedig itthon és az ország határain túl is egyedülállónak számít. Mi az előadásban szereplő lovak szimbolikus funkciója?

A ló önmagában is egy autentikus, patinás, szuverenitással rendelkező, csodálatos teremtmény. Nem véletlen, hogy történelmünk szerves része. Bármi is történt, az ember barátja, társa és segítője volt háborúban, békében, mezőgazdaságban egyaránt. Van egy filozófiám arra nézve, mi jellemzi leginkább ember és ló kapcsolatát a színpadon. Szophoklész mondja: „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb.” Én magam is így vélem. Hiszek az emberekben, humanista gondolkodás jellemez. Nos, ez a különleges teremtmény, amely világokat képes felépíteni, és amelyet embernek hívunk, képes volt egy másik csodálatos teremtményt, a lovat – és ez nagyon fontos – a szeretet eszközével intelligens társává, bajtársává tenni. A tehetséges embernek szárnyat, meghosszabbított kart és hangot ad, és pegazusként repít minket a tehetség tengerén. Nekünk színészeknek segít abban, hogy intenzívebben, akkurátusabban adhassuk át mondanivalónkat. El ne szálljon vele a ló, tartja a mondás. Nos, velünk, a Nemzeti Lovas Színházzal egy kicsit minden este elszáll a ló, amely nagyon jót tesz a produkcióknak.

Ki vezette be Önt annak idején a lovaglás világába?

Ezt a sportot nem igazán tanulhatja meg az ember önmagától. Nagyon komoly edzőkkel dolgoztam gyermekkoromtól fogva. A Dunántúl legjobb edzője, Böhm Géza foglalkozott sokat velem, de tanított Iványi András is, vagyis az akkori lovas elit legkiválóbb edzőinek keze között fejlődhettem. Fiatalabb koromban napi két-három órát lovagoltam négy-öt éven keresztül. Pápán végeztem a mezőgazdasági szakközépiskolában, ahol a helyi lovas szakosztály igazolt díjugratója és military versenyzőjeként hihetetlenül nagy tapasztalatra és lovagló tudásra tettem szert. Máig felnézek Dallos Gyulára, a kaszkadőr Lezsák Leventére, a fogathajtó Lázár fivérekre, hiszen mindannyian világszínvonalú eredményeket értek el ebben a kemény sportban. Személyi edzőm, Horváth Heléna hivatásos lovasedző a mai napig segítségemre van. A lovagláshoz mindenképpen kell tehát egy jó edző, rengeteg kitartás, remek lovak, és nyilván adottság is. Én úgy érzem, erre születtem. De a lovaglás mellett más sportokat is űzök: szívesen futok, vízisíelek, ha tehetem, síelek, vagy body buildingezem.

Szűts Istvánnal és Koltay Gergellyel nem először dolgozik együtt, ha rockoperáról, rockmusicalről van szó. Miben látja a Szűts – Koltay páros különlegességét, mi az oka a folyamatos együttműködésnek?

Van egy mondás, miszerint járt utat járatlanért el ne hagyj. Szeretek váltani, az évek során mégis beigazolódott, hogy a Szűts Istvánnal való együttműködésből egyre jobb rockoperák születnek. Tehetsége és energiája kimeríthetetlen, folyamatos motiváló erőt jelent számomra személye és munkája is. Koltay Gergelyt fantasztikus, jószívű, nagy tudású embernek, polihisztornak tartom, akkordjainak tárháza pedig kimeríthetetlen. Közös munkánk folyamán rengeteg olyan alapszabályra mutatott már rá, amely a rockopera műfaját tekintve elengedhetetlen. A Szűts – Koltay – Pintér triumvirátus tökéletesen működik.

Nem csak a zenében, az előadások látványvilágában sem lehet kivetnivalót találni.

Mindent megteszünk, hogy így is maradjon. A Mátyás királyban gyönyörű díszletek láthatóak. A nagy csatajelenetektől kezdve a csodálatos táncokon keresztül egészen a muzsikáig minden a színpadra kerül, ami az európai színvonalú szórakoztatáshoz, a minőségi színjátszáshoz szükséges. Hasonló színvonalra számíthat a közönség Gödöllőn illetve Bikalon is.

Akár a fiatalok történelmi tanulmányainak kiegészítői is lehetnek a Nemzeti Lovas Színház által előadott darabok?

A mai fiatalok kissé megvezethetőek az értékek és a filmhősök utánzásának tekintetében. Nehezen tudják még kiszűrni, mi és ki képvisel igazi értéket, imitációra érdemes alkotást vagy hőst. Fontosnak tartom, hogy ne kultúrszennyből, hanem értékes mondanivalót hordozó filmből, színdarabból, zenéből táplálkozzanak. Látom, miként torzul el a világ az utóbbi években, de amíg én, Pintér Tibor élek, hiszek egy olyan világban és művészetben, amelyben még a klasszikus szerepek működnek, vagyis amelyben a hős hős marad, a férfi férfi, a nő pedig nő, az énekes a saját hangjával énekel, nem pedig másvalakiével. Ezekben a klasszikus, manapság talán már korszerűtlennek tűnő, mégis értékálló eszmékben hiszek, produkciók tekintetében pedig szintén ezen az ösvényen kívánom folytatni utamat. Küldetésünk, hogy a magyar fiatalokat a Nemzeti Lovas Színház produkcióin keresztül közelebb hozzuk az ősi magyar szellemi értékekhez.

Apropó fiatalság… a társulat gyermek tagjainak névsorában lányának, Pintér Jankának neve is szerepel. Hogy látja, szeretne ő is édesapja nyomdokaiba lépni?

Mindkét gyermekem tehetséges, ha színészetről van szó, viszont nem feltétlenül szeretnénk, hogy a színészet felé forduljanak.

Jónás Ágnes

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.